KARRIER, DE MOST ÖRÖMMEL

Azt mondják, hogy “befejezni egy könyvet olyan, mint kivinni egy gyereket az udvarra és lepuffantani”. Durva hasonlat, nem? :-/ De bizony sokszor találó.
Dolgozol valamin teljes erőbedobással. Végül megvalósul és… akkor ott van az üresség. Hajtottam, megcsináltam, lement és most VÉGE.
Nos hát az én munkámban is előfordulhat ilyen a vállalkozás kapcsán persze, DE amikor “KÓCSOLOK”, akkor a munkám eredménye éppenhogy valaminek a kezdete az Ügyfeleim számára. Így aztán nekem is az, hiszen hallok róluk később is. Alkalmam nyílik megismerni, hogy milyen változásokat élnek meg, amikor elindulnak az önmaguk számára kijelölt úton.
Micsoda felemelő érzés! 🙂
Már tudják, hogy mi miért történt!
Már értik, hogy hova vezették magukat és
hogy mivel akarnak foglalkozni,
miben élik meg önmagukat teljesen!! 🙂
Ne áltasd magad azzal, hogy mindig könnyebb is nekik, mint korábban volt! 😉
Van, hogy éppenséggel több munkát, több energiát igényel az új út, de ezt VÉGRE ÖRÖMMEL és ELÉGEDETTEN csinálják! Nnna… és hát ez óriási különbség! 🙂 😉

Csak komolyan(!)(?)(!?)

Van az életnek olyan része, amit nem túl hasznos játékként kezelni. De vajon ez a rész a meghatározó a mindennapjaidban, vagy nem? Mennyire hiszel benne, hogy ez mozgatja a világot, hogy csak ez a fajta felelősségtudat visz előrébb? Vagy mennyire érzed magad a rabjának, mert szíved szerint azért lazábban vennéd már…? (Esetleg figyelsz-e még arra, hogy miről szól ez az írás, vagy leragadtál ott, hogy “de” vel nem kezdünk mondatot,,, 🙂 De. Kezdhetünk egyébként. ;))

Szóval a számlákat be kell fizetni, a kutyát és gyereket (vagy fordítva 🙂 ) meg kell etetni, a feladatot el kell végezni. Igen. Ha nem tennéd, akkor kikapcsolnák a villanyt, éhezne a gyermeked/kutyád (jajj!), kirúgnának, vagy tönkremenne a céged. Egyik sem csábító eredmény és persze nem is agitállak arra, hogy ne is törődj ezekkel! Dehogy!!

Azért írom ezt a posztot, mert azt tapasztalom, hogy milyen sokszor nyomja el ez a rész a kreativitást, a derűt az emberekben. A választás örömét teszi szinte lehetetlenné.

Tudtad, hogy az agy elemző központja (analitikus – frontális agykéreg) és Heuréka pillanat központja (éleslátás – frontális temporális lebeny) váltókapcsolóként működnek?*

Amíg a tények elemzésével vagy elfoglalva, addig blokkolod az agyadnak azt a részét, ami a nem tudatos, de hipergyors következtetések kipattintásáért dolgozik Neked.*

Talán ismerős érzés; amikor feleletválasztós tesztet írsz, első ránézésre van egy tipped, hogy melyik a helyes válasz, de elkezdesz rajta gondolkodni, hogy inkább kilogikázd… Az első volt a Heuréka központ, de aztán leintette az elemző.

Persze. Hiszen a legjobb eredményt szeretnéd és nem akarsz csak úgy a megérzéseid alapján dönteni, mert ez így tudományos, így komoly és megalapozott. Ez a felelősségteljes hozzáállás. Ezzel nem viccelünk. Biztosan működik is, ha elég adatot megtanultál, de az élet nem csak adatok halmaza. (Nem csak BigData. 🙂 )

Nem beszélve arról, hogy manapság többségében olyan választási lehetőségek foglalkoztatnak, amik közül bármelyiket is választod, lesz benne valami hasznos. Így aztán megszülethetnek azok a listák, amik egy az egyben kimutatják, hogy mit kellene tenned, mégsem léped meg azt a végén.

Miért? Mert van valami, ami nem “úgy” tudományos, de
szintén hasznos, csak el kellene csípni, meg kellene látni, hogy miért is az.
Mit ad Neked, ha nem teszed meg azt, amit már kilogikáztál?

Segítek kideríteni. Csak hívj, a döntés a kezedben van. 🙂

Itt is elérsz engem.

(*forrás)