Apa, mikor érsz haza?

Apa, mikor érsz haza?

Néhány nappal ezelőtt ezt a képet posztoltam LinkedIN-en. Érdekes felvetés érkezett azzal kapcsolatban, hogy mennyire nem foglalkozunk a munka-magánélet egyensúly kapcsán az Apák helyzetével. A kommentelőnek az a benyomása, hogy 99%-ban (!!) az Anyák és a babák szemszögéből vizsgálják csak ezt a témakört.

Elgondolkodtam, mert bevallom, hogy korábban nekem ez eszembe sem jutott.

Hogy’ is van ez? Apa dolgozik. Későn ér haza és talán még otthonra is marad munkája. Sokat utazik/ingázik, keveset van a családjával és… Mi és? 

Mi az Apák (édesek és nevelők) “dolga” ebben az átalakuló világban?

Én mostanában egyre több olyan férfivel találkozom, aki a munkahelyi elfoglaltságai mellett maga is kiveszi a részét az otthoni munkából és a gyereknevelésből. Nem csak a wellness bulikból és a szülinapi fényképezésekből, hanem a szülői értekezletekből, lázcsillapításból, főzésből, takarításból és sok egyéb kapcsolódó (és gyakran egyáltalán nem mulatságos) teendőből is. 

Az ügyfeleim számára fontos a munkával és a családdal töltött időszakok egyensúlya. Függetlenül attól, hogy hölgy vagy úr az illető, gyakran dolgozunk ezen, bár természetesen azért nem mindenhol azonosak az igények. 

Ismerek olyan családokat is, ahol a feladatok le vannak osztva, mindenki tudja, hogy mivel járul hozzá a család életéhez és nemigen veszi át a másik feladatát.

Nekem tehát van egy viszonylag szűk körből vett, vegyes képem erről a témáról.

De hogyan élik ezt meg az Apák? Mit jelent a munka-magánélet egyensúlya számukra? Megvalósul-e és ha nem, akkor hogyan valósulhatna meg? Milyen értékeket tartanak fontosnak ezzel kapcsolatban?

Előre is köszönöm a véleményeket, hozzászólásokat!

Ha úgy érzed, hogy lenne még mit alakítani a saját időbeosztásodon, de nem tudod, hogy mit tehetnél; itt érsz el engem.

Karrier, őszinteség, inspiráció

Karrier, őszinteség, inspiráció
“Nem akarom eladni a lelkemet, de a munkaerőmet igen. (…)”

 

Azt tapasztalom, hogy ha manapság valaki szakértő státuszba kerül, akkor korántsem elegendő ülni szépen a babérjain, írni a bejegyzéseket, megmondani a tutit, aztán fogadni érte az elismerést. Napjainkban egyrészt semmi sem olyan biztos, mint a változás, másrészt számos területe az életünknek érintett is ebben a változásban. Az a legéletszerűbb, ha a szakértő is folyamatosan további tapasztalatokat szerez és rugalmasan kezeli a téziseit. Az így kapott inspiráció alapján -ha szükséges-, akkor akár az aktuális helyzetnek megfelelően változtat is rajtuk.

Én magam hálát adok a sorsnak, hogy volt időszak, amikor kikerültem az emberi erőforrás területről és olyan is, amikor magam is álláskeresőként “szerepeltem” a munkaerőpiacon.

Hogyan kezelik a jelentkezőket?
Mit lát a pályázó?
Mit érez belőle? Mit gondol róla?
Jószívvel működik együtt vagy csak muszájból?
Milyen hatással van a HR és a vezető közben a munkáltatói márkára?
Milyen kultúrát tanul már a kezdeti lépésekkor is a leendő kolléga/kolléganő?

Valamennyi kérdésre akkor kaphatnak csak a cégképviselők igazi választ, ha személyesen is megtapasztalják. Az emberekkel kapcsolatos intézkedések nem történhetnek csak és kizárólag objektív megfontolás alapján. Benne van a szubjektív megítélés, ami a legjobb esetben egyszerűen a “jószándék” szóval is kifejezhető.

No de a pokolba vezető út is jószándékkal van ám néha kikövezve…

Valóban erre van szükségük az álláskeresőknek? Vajon így lesz igazán hatékony a kiválasztás és a későbbi együttműködés?

Én most saját indíttatásból -egyrészt tapasztalatszerzésként is- rendhagyó álláskeresésbe kezdtem a LinkedIN-en. Sokakkal ellentétben én megtehetem, hogy teljesen megmutatom magam. A saját tapasztalatok szerzésével hatékonyabban tudom az ügyfeleimet is támogatni. Kértem a munkáltatók és HR-esek véleményét az őszinte álláskeresésemmel kapcsolatban. Részlet a szövegből:

“Nem akarom eladni a lelkemet, de a munkaerőmet igen. 🙂 Hétköznapokon 9:00-13:00 óra között rendelkezem szabad kapacitással, amit házvásárlás (és a vele járó hitel miatt) rövid- és hosszú távon is anyagiakra váltanék. (…) Ha a körmödre ég a munka, engedd, hogy segítsek! Így az állandó tűzoltás helyett jut majd időd arra is, hogy élvezd amit csinálsz. Az én önmegvalósításom reggelente és délutánonként már biztosított. 😉 Köszönöm.”

Ha érdekel, hogy hogyan alakul a dolog, mit gondolnak ők erről, akkor olvasd el itt, a LinkedIN-en!

A fenti kezdeményezésem inspirálta ezt a szókimondó blogbejegyzést, amelyben az édesanyák nézőpontja alapján tekinthetünk a témára. Köszönöm, hogy a cikk ilyen nyíltan bemutatja az anyák gondolatait és érzéseit!

Érdemes időről-időre a másik helyébe beleélni magunkat,
mindkét félnek szívből kívánom, hogy
induljanak el emberként, kölcsönös bizalommal egymás felé!

#karriercoachmegoldasok

Felmondás

Nem bírom így tovább…

Ha úgy érzed, hogy nem tudod tovább folytatni a munkát a jelenlegi munkahelyeden, akkor ideje elgondolkodni azon, hogy a felmondás formák közül melyik felel meg Neked a legjobban. Ezek a lehetőségek jelenleg (2017) a következők:

Felmondás próbaidő alatt a munkavállaló részéről

Ez a legegyszerűbb helyzet, amikor már a próbaidő során rájössz, hogy “Nem ezt a lovat akartam!” és felmondasz. Ilyenkor hivatalosan nem kell indokolnod a döntésedet, elegendő az írásos bejelentést megtenni és a kilépéskor szükséges technikai teendőket elvégezni (céges munkaeszközök leadása, “papírozás” stb.).
Mindemellett azt javaslom, hogy ha alkalmad van rá;

Ne mulaszd el a lezáró beszélgetést a közvetlen
vezetőddel és/vagy a munkáltatói jogkör gyakorlójával!

Ők megbíztak Benned és megadták Neked a lehetőséget arra, hogy velük dolgozz, nekik is járhat annyi megbecsülés, hogy elmond ez a munka miért nem illik bele a terveidbe, mi nem tetszett benne. A kölcsönös és tényszerű visszajelzés rávilágíthat arra, hogy legközelebb hogyan kezeljétek a hasonló eseteket, akkor is, ha már más partnerrel dolgoztok majd együtt.
Magadnak is jót teszel, ha azt adod, amit Te is elvárnál másoktól. Emberileg is fontos és azért is, mert nincs az sehol sem kőbe vésve, hogy a jövőben valamikor nem futtok már össze sehol… akár például ugyanezen a munkahelyen, csak sokkal tapasztaltabban.

Mit válasszak, ha sajátos elképzeléseim vannak a felmondásról?

Felmondás közös megegyezéssel

Ezt a formát munkavállalóként is kezdeményezheted. Olyan esetekben érdemes választani, amikor a szabályoktól eltérő kondíciókat szeretnél elérni a felmondásod kapcsán. Pl. egyéni felmondási idő, speciális kilépő csomag stb. Ilyenkor érvényesül talán a leginkább a valamit valamiért elve. Érdemes alaposan felkészülni, jól körüljárni, hogy 1# mi lehet a számodra legrosszabb verzió, #2 mit szeretnél elérni és #3 mit tudsz adni érte cserébe.

Felmondás a munkavállaló részéről

Ha jogilag megfelelő módon megszerkesztett felmondásról van szó, akkor ez az a forma, ami a legkevésbé kikezdhető egy esetleges utólagos munkaügyi per során. Tiszta lap. Pontosan meghatározott felmondási idő, korrekt, időben történő közlés esetén a munkáltatónak nem lehet kifogásolnivalója. A munkaszerződés és esetleges egyéb belső szabály(zat)ok (pl. kollektív szerződés) alapján megvalósított felmondás is okozhat persze nehézségeket a munkáltatónak (pl. ha nehezen találja meg az utódodat), de semmi rendkívüli nem történt, csak a rendes üzleti kockázat egyik elemét kell kezelniük. Ez már az ő feladatuk.

Mit tehetek amikor már katasztrofális a helyzet?

Azonnali hatályú felmondás a munkavállaló részéről

Korábban ezt rendkívüli felmondásnak nevezte a munkajog.

Az azonnali hatályú felmondást indokolnod is kell.

Valami olyasmi van ilyenkor a háttérben, ami miatt önhibádon kívül, jogos érdekeid illetve azok megsértése miatt kell (ki)lépned. Tipikusan; ha például nem fizetik ki a munkaszerződés szerinti béredet vagy ha életveszélyes helyzetben kell dolgoznod, pedig ez nem a feladatköröd része, esetleg a munkáltató “olyan magatartást tanúsít, ami a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi”, például nem biztosít (védő)felszerelést ott, ahol kötelező lenne stb.

Felmondás a munkavállaló részéről határozott idejű munkaviszony esetén

Sokan azt gondolják, hogy a határozott idejű szerződés kevésbé előnyös, mint a határozatlan idejű. Nézőpont kérdése. Itt van például egy szempont:

A határozott idejű munkaszerződés felmondása mind munkáltatói, mind pedig munkavállalói részről sokkal bonyolultabb lehet, mint a határozatlan idejű szerződésé. Itt is kötelező az indoklás!

Indoklásul pedig csak olyasmi fogadható el, ami számodra a “munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi”, vagy a körülményeidre tekintettel a munkaviszony további fenntartása “aránytalan sérelemmel járna”.

Bármely formát is választod a kilépéshez; hasznos biztos forrásból előzetesen tájékozódni az aktuálisan érvényes jogi háttérről és a szervezet belső szabályozási rendszerének olyan elemeiről, amik érinthetik a felmondásodat (tanulmányi szerződés, kollektív szerződés, szervezeti működési szabályzat, bónusz feltételrendszer stb.).

És ha nem vagyok még biztos a dolgomban?

Vedd fel velem a kapcsolatot: 

  • ha látsz még olyan értékeket a munkakörülményeidben, amiktől nem szívesen búcsúznál el, de nem tudod, hogy hogyan tarthatnád meg őket
  • ha szeretnéd alaposan átgondolni a helyzetedet, és megbizonyosodni arról, hogy maradt-e a felmondáson kívüli más megoldási lehetőséged is
  • ha biztos vagy a felmondásban, de abban még nem, hogy mikor és hogyan történjen meg és szeretnél felkészülni rá
  • ha szeretnél bármelyik felmondási módról részletesebb információt kapni

Itt érsz el engem. 

FELMONDOK!

FELMONDOK!

Amikor ez először megfordul a fejedben, akkor lehet, hogy éppen “csak” összecsaptak a hullámok feletted… Vagy ellenkezőleg; egész nap csak a telefonodat nyomogatod a munkahelyeden, alig várod a kávészünetet, hogy valami történjen végre…

(Igen, mindkettőt megtapasztaltam már. 😀 Az utóbbi egy ideig buli volt, de aztán mégsem éreztem magam mázlistának. Hiányzott, hogy hasznosnak érezzem magam. Hogy letegyek valamit az asztalra. Hiányzott, hogy fejlődhessek.)

Igen, szóval ilyesmi előfordul. Sokkal többször csattanunk így fel, mint ahányszor valóban felmondunk, ugye? Ez nem is baj. Kiengeded a gőzt és ennyi.

Aztán amikor a gondolat rendszeressé válik, hovatovább állandósul, akkor már igazán komolyan érdemes elgondolkodni ezen, hiszen
NEM KELL OTT MARADNOD, AHOL NEM JÓ NEKED.

Tudom, ilyenkor szinte semmi sem fekete-fehér.

Ha például hozzáérsz egy forró tárgyhoz, akkor azonnal elrántod a kezed. Ha veszélyben vagy, mert mondjuk feléd hajítanak valamit, akkor elállsz a repülő tárgy útjából. Tiszta sor.

De ha két olyan helyzet közül kellene választanod, ahol mindkettőnek lehetne jó és rossz oldala is, akkor következik a “melyik ujjamba harapjak” illetve a “fáj-e már eléggé az, amiben vagyok” kérdése.

Hogyan tudhatod meg, hogy megérné-e váltani? Hogyan tudsz összehasonlítani egy múlt- és jelenbeli megtapasztalt helyzetet egy-egy lehetséges jövőbeli opcióval?

Az eszközök ehhez nálam vannak. Én HR szakértő tapasztalatommal és a coaching eszközeivel járulok hozzá a Te döntésed megalapozottságához, valamint ahhoz, hogy NE KELLJEN OTT MARADNOD, AHOL NEM JÓ NEKED. Ahhoz, hogy MEGTALÁLD A HELYED a munka világában.

Első lépésként nagyon fontos, hogy ne maradj benne ebben a szorongató, vagy egyenesen szorongó helyzetben. Kapaszkodj a tényekbe a rossz érzések helyett, tehát kezdj el tájékozódni! 

Itt például azokat a felmondási formákat találod, amik közül választhatnál, ha valóban fel szeretnél mondani a munkahelyeden.

Mi az a coaching? Kérdéseid vannak? Akkor ne felejtsd el átvenni a személyes ajándékodat

Itt érsz el engem. 

 

 

KARRIER, DE MOST ÖRÖMMEL

Azt mondják, hogy “befejezni egy könyvet olyan, mint kivinni egy gyereket az udvarra és lepuffantani”. Durva hasonlat, nem? :-/ De bizony sokszor találó.
Dolgozol valamin teljes erőbedobással. Végül megvalósul és… akkor ott van az üresség. Hajtottam, megcsináltam, lement és most VÉGE.
Nos hát az én munkámban is előfordulhat ilyen a vállalkozás kapcsán persze, DE amikor “KÓCSOLOK”, akkor a munkám eredménye éppenhogy valaminek a kezdete az Ügyfeleim számára. Így aztán nekem is az, hiszen hallok róluk később is. Alkalmam nyílik megismerni, hogy milyen változásokat élnek meg, amikor elindulnak az önmaguk számára kijelölt úton.
Micsoda felemelő érzés! 🙂
Már tudják, hogy mi miért történt!
Már értik, hogy hova vezették magukat és
hogy mivel akarnak foglalkozni,
miben élik meg önmagukat teljesen!! 🙂
Ne áltasd magad azzal, hogy mindig könnyebb is nekik, mint korábban volt! 😉
Van, hogy éppenséggel több munkát, több energiát igényel az új út, de ezt VÉGRE ÖRÖMMEL és ELÉGEDETTEN csinálják! Nnna… és hát ez óriási különbség! 🙂 😉

Hosszú Katinka – a bajnok hozzáállás

Felemelő érzés volt látni Katinkát tegnap versenyt úszni… és persze nyerni, ugye?! 🙂
Ő igazán tisztában van az értékeivel.

A döntő utáni rövid nyilatkozatában fontos részleteket árult el magáról. Utalásokat tett arra, hogy az úszás tudása mellett mik járulnak hozzá a sikereihez – mentálisan. Elmondhatja nyugodtan, hiszen ember legyen a talpán aki mindezt utána is csinálja akár a medencében, akár a mindennapjaiban. Katinka a legjobb példa arra, hogy tudatos szintre emelve ez igenis lehetséges.

Tapasztalatom szerint hatalmas pozitív előrelépést tehet az, aki a saját életében, a saját karrierjében is alkalmazza ezeket az irányelveket. 🙂 Nézzük:

“1. Féltem, hogy túlságosan akarni fogom a győzelmet.”

Rágörcsölni a dolgainkra nem is olyan nehéz, ugye? Kiválóságot várnak el tőlünk mindenhol. A munkában, a magánéletben is tökéletes(nek tűnő) mintát hajszolva él a mai ember. Sokszor az elért legjobb teljesítményt, a “már hozott szintet” alapként várják el tőlünk (akkor is ha éppen rendkívüli volt). Egy idő után ez a külső hatás belső elvárásként rögzülhet. Kiválónak lenni, bármi áron. Elhisszük, hogy ez vég nélkül lehetséges és ha nem sikerül, akkor értelmetlen a dolog, de legalábbis az értékünk kérdőjeleződhet meg önmagunk számára. Katinka sokaknak példakép, a versenyzés és az élet értelmét valószínűleg nem a teljesítmény hajszolásában látja, hanem:

“2. Arra törekedtem, hogy élvezzem a versenyt.”

Érdekes, hogy ez a hozzáállás aztán meghozza a teljesítményt is, ami igazából nem a célja, hanem a “mellékterméke” a jó érzésnek. Katinka azzal foglalkozik, amit tud és szeret is csinálni. Ez erőt adhat számára a kapcsolódó nehéz helyzetekben. Blabla… megint jön valaki az “álommeló” szöveggel! – gondolhatod. Igen, tényleg, csak éppen más nézőpontból tekintve.

Az én szótáramban az álommunka az a hivatás, amire születtél;
amit megtanulsz és kiszolgálja az életcélodat.

Természetesen nem lehet mindenki topmodell vagy sztár blogger, esetleg fitness guru. Viszont bárki megtalálhatja a munkája értelmét: azt, ami miatt

a foglalkozása stratégia vagy taktikai eszközzé válik az életében,
tehetségének megnyilvánulása lesz
vagy küldetéssé növi ki magát a szemében.

Így átlátva a tevékenység célját már egészen másképpen lehet vélekedni róla. Ebben az esetben már az is elképzelhető, hogy örömmel keresünk pénzt valamivel, azért, hogy fedezze a megélhetésünket és annak a lehetőségét, hogy például karitatív területen érjünk el mellette sikereket. Igen, sikereket. Ez is mást jelent az én szótáramban, mint általában:

A siker azt az érzést jelenti, amit nagyon egyszerűen
a saját létezésem értékébe vetett hit”-ként definiálok.

Mit teszek hozzá a világhoz? Ha a megkeresett összeg nagyságában mérem az értéket, akkor a fizetésem nagysága az, ami visszajelzést ad. Az általa elérhető javak megszerzése. Ha a tevékenységem miatt felém áramló bizalom, hála és/vagy szeretet tükrözi nekem, hogy értékes vagyok, akkor ez kell legyen a sikerérzetem hátterében. Persze megmutatkozhat ez vegyesen, ebből is és abból is. Ha a sikert mindenki a sztárok életéről vagy a lottónyertesekről mintázná, akkor senki nem húzódna vissza a nagyvárosokból azért, hogy önként pici közösségben, vagy akár magányosan is éljen. Vajon mi lehet a siker egy tibeti szerzetes számára? Sokfélék vagyunk és ez így jó, mindenki tehetséges valamiben.

“3. Azt mondogattam magamban, hogy ‘á, senkit nem érdekel,
hogy most nyerek vagy nem nyerek
‘.”

Tehát még Katinka is… Hát persze! Hogyan is lehetne, hogy ne akarja valahogyan “visszaadni” azt a szeretetet és megbecsülést, amit a rajongói sugároznak felé?! Persze, hogy egy bizonyos szinten még Ő is meg szeretne felelni az elvárásoknak! Gyakran találkozom olyan élethelyzetekkel, amikor a hozzám fordulók nem a saját életüket élik, hanem például a szüleik álmait igyekeznek megvalósítani. A legtöbbször úgy, hogy ennek nincsenek is tudatában.

“4. Le kellett nyugtatnom magam, hogy
nehogy túlzottan nagy erőbedobással vágjak bele.”

Tervezés és erőbeosztás. Az erősségek hatékony felhasználása. Nehogy idő előtt elfáradjon és a végeredmény kerüljön veszélybe ezáltal! Ha valaha is áltál szemben komplex feladattal, akkor tudod, hogy ez mit jelent.

Mit tehetek a sikerért?

Ezt is, azt is…. de jó is lenne ha egy nap 48 órából állna! Mindre jutna a részfeladatokból bőven. Hadd érezzem, hogy máris mindent megtettem az eredményért! Hadd érezzem a sikert már holnap, vagy inkább ma!! Ez persze ilyenkor lehetetlen. A kitartó munkád gyümölcsének be is kell  még érnie. Ilyenkor hasznos priorizálni, eldönteni, hogy éppen mi a fontosabb és időszerűbb is egyben. Sokat segít, ha tudatosítjuk az okokat.

A türelem és a kitartás kéz a kézben járnak.

Követem Katinkát az Instagram-on és megosztotta, hogy az érmet az ágya mellé tette éjszakára. Azért, hogy reggel is azonnal láthassa, hogy valóban megtörtént; megszerezte.

Még folytatódik a verseny, de minden elért eredményt teljesen átél, megünnepel és minden eszközzel kézelfoghatóvá tesz.

Ez sokak számára bevált módszer, így rögzítik az élményt, ami a következő feladat megoldása során is érezteti majd pozitív, erőt adó hatását.

Hajrá Katinka! Szurkolunk! 🙂
A kép forrása itt.

Alapelveim – Önkéntesség

Az én személyes alapelveim/értékrendem elemei közül most az önkéntes társadalmi munkámról mutatok konkrét példát.

2017. április-májusban a Születés Hete rendezvénysorozat keretében édesanyákkal dolgoztam együtt személyes karrier kérdéseik megoldásán. Az ingyenes rendezvénysorozat a Dokumentumtár és Információs Központ ( @dokuinfo ) szervezésében valósulhatott meg.

Az XVMEDIA készített velem interjút ezzel kapcsolatban. A teljes anyag nagyon hasznos, ajánlom a kisgyermeket nevelő és a munkába visszatérni készülő szülők figyelmébe! A velem készített interjú 18 perc 40 másodperctől kezdődik. 🙂 Klikk ide. 🙂

 

Alapelveim, értékrendem, küldetésem

Megmutatom Nektek, hogy én milyen értékek alapján gyakorlom a hivatásomat.

  • Mindenben az ügyfelem megbízható partnereként működöm.
  • Teljes diszkréció és etikus kommunikáció jellemzi a munkámat.
  • Ingyenes előzetes egyeztetési lehetőséget biztosítok az új érdeklődők számára, azért, hogy csak olyan szolgáltatást vegyenek igénybe, amire valóban szükségük van.
  • Száz százalékosan az ügyfelemre figyelek a közös munkánk során.
  • Maximális elfogadással kezelem a kliensem személyiségét, érzelmeit és gondolatait.
  • Minden ügyfelem egyedi és személyre szabott támogatást kap tőlem.
  • Folyamatosan bővítem szakmai tudásomat és tapasztalataimat.
  • Helyben, időben és a választott körülményekben is rugalmasan igazodom a klienseim igényeihez, amennyire csak lehet.
  • Küldetésem az, hogy a segítségemmel évente 1000 magyar nő és férfi találja meg azt a munkát vagy hivatást, ami hozzájárul személyes életcéljainak megvalósításához.
  • Rendszeresen végzek önkéntes munkát, azért, hogy az anyagi korlátok ne szabhassanak határt az elégedett és teljes élet felé vezető úton.