Karrier, őszinteség, inspiráció
“Nem akarom eladni a lelkemet, de a munkaerőmet igen. (…)”

 

Azt tapasztalom, hogy ha manapság valaki szakértő státuszba kerül, akkor korántsem elegendő ülni szépen a babérjain, írni a bejegyzéseket, megmondani a tutit, aztán fogadni érte az elismerést. Napjainkban egyrészt semmi sem olyan biztos, mint a változás, másrészt számos területe az életünknek érintett is ebben a változásban. Az a legéletszerűbb, ha a szakértő is folyamatosan további tapasztalatokat szerez és rugalmasan kezeli a téziseit. Az így kapott inspiráció alapján -ha szükséges-, akkor akár az aktuális helyzetnek megfelelően változtat is rajtuk.

Én magam hálát adok a sorsnak, hogy volt időszak, amikor kikerültem az emberi erőforrás területről és olyan is, amikor magam is álláskeresőként “szerepeltem” a munkaerőpiacon.

Hogyan kezelik a jelentkezőket?
Mit lát a pályázó?
Mit érez belőle? Mit gondol róla?
Jószívvel működik együtt vagy csak muszájból?
Milyen hatással van a HR és a vezető közben a munkáltatói márkára?
Milyen kultúrát tanul már a kezdeti lépésekkor is a leendő kolléga/kolléganő?

Valamennyi kérdésre akkor kaphatnak csak a cégképviselők igazi választ, ha személyesen is megtapasztalják. Az emberekkel kapcsolatos intézkedések nem történhetnek csak és kizárólag objektív megfontolás alapján. Benne van a szubjektív megítélés, ami a legjobb esetben egyszerűen a “jószándék” szóval is kifejezhető.

No de a pokolba vezető út is jószándékkal van ám néha kikövezve…

Valóban erre van szükségük az álláskeresőknek? Vajon így lesz igazán hatékony a kiválasztás és a későbbi együttműködés?

Én most saját indíttatásból -egyrészt tapasztalatszerzésként is- rendhagyó álláskeresésbe kezdtem a LinkedIN-en. Sokakkal ellentétben én megtehetem, hogy teljesen megmutatom magam. A saját tapasztalatok szerzésével hatékonyabban tudom az ügyfeleimet is támogatni. Kértem a munkáltatók és HR-esek véleményét az őszinte álláskeresésemmel kapcsolatban. Részlet a szövegből:

“Nem akarom eladni a lelkemet, de a munkaerőmet igen. 🙂 Hétköznapokon 9:00-13:00 óra között rendelkezem szabad kapacitással, amit házvásárlás (és a vele járó hitel miatt) rövid- és hosszú távon is anyagiakra váltanék. (…) Ha a körmödre ég a munka, engedd, hogy segítsek! Így az állandó tűzoltás helyett jut majd időd arra is, hogy élvezd amit csinálsz. Az én önmegvalósításom reggelente és délutánonként már biztosított. 😉 Köszönöm.”

Ha érdekel, hogy hogyan alakul a dolog, mit gondolnak ők erről, akkor olvasd el itt, a LinkedIN-en!

A fenti kezdeményezésem inspirálta ezt a szókimondó blogbejegyzést, amelyben az édesanyák nézőpontja alapján tekinthetünk a témára. Köszönöm, hogy a cikk ilyen nyíltan bemutatja az anyák gondolatait és érzéseit!

Érdemes időről-időre a másik helyébe beleélni magunkat,
mindkét félnek szívből kívánom, hogy
induljanak el emberként, kölcsönös bizalommal egymás felé!

#karriercoachmegoldasok

Leave a comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.