A karrier várhat (?)

“A karrier várhat.” vagy “A karrier várhat?”

Egy biztos; előbb-utóbb eljön az idő, amikor visszamész dolgozni és addig még érdemes lenne kiélvezni az otthon töltött időt is.

Azzal nem jutsz előrébb, ha a karriered miatt aggódsz amíg a gyerekkel vagy, és munka közben meg lelkiismeretfurdalásod van, mert úgy érzed, hogy több időt kellene töltened a csöppöddel.

Ha megtervezed, hogy hogyan tudsz mindkét szerepedben ELÉG JÓ LENNI és ezt elfogadod, akkor minőségi időt töltesz majd a gyerekkel/családdal és minőségi munkát végzel a munkahelyeden is. Közben pedig kiegyensúlyozott és elégedett leszel.

A lenti néhány témakör és kérdés segít, hogy megtervezd a személyre szabott munka-magánélet egyensúly kombót magadnak.

Foglalkozz vele annyit, amennyit szükségesnek érzel és úgy, ahogyan tudsz. Nyithatsz pl. egy Trello táblát, vagy Mindmap-et, amit bármikor bővíthetsz, amikor eszedbe jut egy-egy újabb gondolat.

Ha lehetőséged van rá, akkor bújj el minden más elől egy időre és dolgozd fel alaposan a témaköröket. Ahogyan jólesik. 

 

Két dolog, amit jó ha szem előtt tartasz:

  1. Soha nem lesz tökéletes megoldás, ne azt keresd! Valamit valamiért elv alapján KAPJON MINDEN TERÜLET annyit, amennyi már elég jónak minősül. 
  2. Ne feledd, hogy ÁTMENETI HELYZETRŐL VAN SZÓ! Időszakonként szükség lesz újratervezésre ahhoz, hogy a gyermeked egészséges felnőtté érjen, Te pedig egészséges felnőtt maradj.

 

Itt most te állsz a középpontban. A Család és a Gyerek(ek) is nagyon fontosak, de a kiindulási pont itt most te vagy és az erőforrásaid.

A sorrend természetesen egyéni, eltérhet ettől. Ezek csak gondolatindítók, bátran egészítsd ki a listát saját kérdéseiddel! Hagyd, hogy egyik téma hozza magával a másikat!

 

Anyagiak: Mit szeretnél hozzátenni a családi kasszához? Kell-e pénzt keresned és ha igen, akkor mennyit? Mire fordítod a meglévő megtakarításaidat? Mire szeretnél gyűjteni?

Idő: Mennyi időt tudsz szánni munkára és mennyit a magánéletre? Ezekből mennyi az, ami kifejezetten Téged szolgál (jólesik, feltölt, hasznos stb.)? Mi az a napi/heti/havi rutin, ami alapján minden területre jut elég idő? Ha idő szűke áll fenn, akor milyen más erőforrásokat tudsz igénybe venni? Hogyan tudod rövidebb idő alatt elvégezni a teendőidet? 

Munkahely: Milyen információid vannak a főnöködtől, a munkaügytől stb.? Várnak-e vissza ugyanabba a munkakörbe amiben dolgoztál? Szeretnéd-e továbbra is azt a munkát végezni? Van-e a cégnél más lehetőség? Mik a jogszabály adta lehetőségeid?

Karrier pálya: Hogyan illeszkedtek be az eddigi munkaköreid a személyes szakmai fejlődésedbe? Mi változik (és hogyan) azzal, hogy szülő vagy? Mik a rövid-, közép- és hosszú távú terveid a szakmai életedben?

Magánélet: Mik a rövid-, közép- és hosszú távú terveid a magánéletedben? Mi az élet küldetésed? 

 

Ha elakadnál valamelyikkel, írj nekem! Szívesen segítek. 

 

Vasárnap eszedbe jut a hétfő?

Hogyan telnek a vasárnapjaid?

Vasárnap is élvezed még a hétvégét? Feltöltődsz és kikapcsolódsz? Pihensz esetleg? Milyen fix programjaid vannak erre a napra?

Eszedbe jut a hétfő? Úgy, mint a hét első munkanapja… Ha igen, mire gondolsz ilyenkor ezzel kapcsolatban?

Alig várod, hogy folytathasd a munkát? Örömmel tölt el, hogy hétfőtől megint átélheted, hogy milyen hasznos az, amivel foglalkozol?

Ha az utolsó két kérdésre nemmel válaszoltál és szeretnéd, hogy a következő munkanap ne vessen sötét árnyékot a pihenőnapodra, akkor foglalj nálam időpontot ajándék 30 perces online konzultációra!

Elmondom, hogy hogyan tudok segíteni abban, hogy örömmel várd a munkanapokat! 

Itt foglalhatsz időpontot:

 

 

 

Apa, mikor érsz haza?

Apa, mikor érsz haza?

Néhány nappal ezelőtt ezt a képet posztoltam LinkedIN-en. Érdekes felvetés érkezett azzal kapcsolatban, hogy mennyire nem foglalkozunk a munka-magánélet egyensúly kapcsán az Apák helyzetével. A kommentelőnek az a benyomása, hogy 99%-ban (!!) az Anyák és a babák szemszögéből vizsgálják csak ezt a témakört.

Elgondolkodtam, mert bevallom, hogy korábban nekem ez eszembe sem jutott.

Hogy’ is van ez? Apa dolgozik. Későn ér haza és talán még otthonra is marad munkája. Sokat utazik/ingázik, keveset van a családjával és… Mi és? 

Mi az Apák (édesek és nevelők) “dolga” ebben az átalakuló világban?

Én mostanában egyre több olyan férfivel találkozom, aki a munkahelyi elfoglaltságai mellett maga is kiveszi a részét az otthoni munkából és a gyereknevelésből. Nem csak a wellness bulikból és a szülinapi fényképezésekből, hanem a szülői értekezletekből, lázcsillapításból, főzésből, takarításból és sok egyéb kapcsolódó (és gyakran egyáltalán nem mulatságos) teendőből is. 

Az ügyfeleim számára fontos a munkával és a családdal töltött időszakok egyensúlya. Függetlenül attól, hogy hölgy vagy úr az illető, gyakran dolgozunk ezen, bár természetesen azért nem mindenhol azonosak az igények. 

Ismerek olyan családokat is, ahol a feladatok le vannak osztva, mindenki tudja, hogy mivel járul hozzá a család életéhez és nemigen veszi át a másik feladatát.

Nekem tehát van egy viszonylag szűk körből vett, vegyes képem erről a témáról.

De hogyan élik ezt meg az Apák? Mit jelent a munka-magánélet egyensúlya számukra? Megvalósul-e és ha nem, akkor hogyan valósulhatna meg? Milyen értékeket tartanak fontosnak ezzel kapcsolatban?

Előre is köszönöm a véleményeket, hozzászólásokat!

Ha úgy érzed, hogy lenne még mit alakítani a saját időbeosztásodon, de nem tudod, hogy mit tehetnél; itt érsz el engem.

Karrier, őszinteség, inspiráció

Karrier, őszinteség, inspiráció
“Nem akarom eladni a lelkemet, de a munkaerőmet igen. (…)”

 

Azt tapasztalom, hogy ha manapság valaki szakértő státuszba kerül, akkor korántsem elegendő ülni szépen a babérjain, írni a bejegyzéseket, megmondani a tutit, aztán fogadni érte az elismerést. Napjainkban egyrészt semmi sem olyan biztos, mint a változás, másrészt számos területe az életünknek érintett is ebben a változásban. Az a legéletszerűbb, ha a szakértő is folyamatosan további tapasztalatokat szerez és rugalmasan kezeli a téziseit. Az így kapott inspiráció alapján -ha szükséges-, akkor akár az aktuális helyzetnek megfelelően változtat is rajtuk.

Én magam hálát adok a sorsnak, hogy volt időszak, amikor kikerültem az emberi erőforrás területről és olyan is, amikor magam is álláskeresőként “szerepeltem” a munkaerőpiacon.

Hogyan kezelik a jelentkezőket?
Mit lát a pályázó?
Mit érez belőle? Mit gondol róla?
Jószívvel működik együtt vagy csak muszájból?
Milyen hatással van a HR és a vezető közben a munkáltatói márkára?
Milyen kultúrát tanul már a kezdeti lépésekkor is a leendő kolléga/kolléganő?

Valamennyi kérdésre akkor kaphatnak csak a cégképviselők igazi választ, ha személyesen is megtapasztalják. Az emberekkel kapcsolatos intézkedések nem történhetnek csak és kizárólag objektív megfontolás alapján. Benne van a szubjektív megítélés, ami a legjobb esetben egyszerűen a “jószándék” szóval is kifejezhető.

No de a pokolba vezető út is jószándékkal van ám néha kikövezve…

Valóban erre van szükségük az álláskeresőknek? Vajon így lesz igazán hatékony a kiválasztás és a későbbi együttműködés?

Én most saját indíttatásból -egyrészt tapasztalatszerzésként is- rendhagyó álláskeresésbe kezdtem a LinkedIN-en. Sokakkal ellentétben én megtehetem, hogy teljesen megmutatom magam. A saját tapasztalatok szerzésével hatékonyabban tudom az ügyfeleimet is támogatni. Kértem a munkáltatók és HR-esek véleményét az őszinte álláskeresésemmel kapcsolatban. Részlet a szövegből:

“Nem akarom eladni a lelkemet, de a munkaerőmet igen. 🙂 Hétköznapokon 9:00-13:00 óra között rendelkezem szabad kapacitással, amit házvásárlás (és a vele járó hitel miatt) rövid- és hosszú távon is anyagiakra váltanék. (…) Ha a körmödre ég a munka, engedd, hogy segítsek! Így az állandó tűzoltás helyett jut majd időd arra is, hogy élvezd amit csinálsz. Az én önmegvalósításom reggelente és délutánonként már biztosított. 😉 Köszönöm.”

Ha érdekel, hogy hogyan alakul a dolog, mit gondolnak ők erről, akkor olvasd el itt, a LinkedIN-en!

A fenti kezdeményezésem inspirálta ezt a szókimondó blogbejegyzést, amelyben az édesanyák nézőpontja alapján tekinthetünk a témára. Köszönöm, hogy a cikk ilyen nyíltan bemutatja az anyák gondolatait és érzéseit!

Érdemes időről-időre a másik helyébe beleélni magunkat,
mindkét félnek szívből kívánom, hogy
induljanak el emberként, kölcsönös bizalommal egymás felé!

#karriercoachmegoldasok

Felmondás

Nem bírom így tovább…

Ha úgy érzed, hogy nem tudod tovább folytatni a munkát a jelenlegi munkahelyeden, akkor ideje elgondolkodni azon, hogy a felmondás formák közül melyik felel meg Neked a legjobban. Ezek a lehetőségek jelenleg (2017) a következők:

Felmondás próbaidő alatt a munkavállaló részéről

Ez a legegyszerűbb helyzet, amikor már a próbaidő során rájössz, hogy “Nem ezt a lovat akartam!” és felmondasz. Ilyenkor hivatalosan nem kell indokolnod a döntésedet, elegendő az írásos bejelentést megtenni és a kilépéskor szükséges technikai teendőket elvégezni (céges munkaeszközök leadása, “papírozás” stb.).
Mindemellett azt javaslom, hogy ha alkalmad van rá;

Ne mulaszd el a lezáró beszélgetést a közvetlen
vezetőddel és/vagy a munkáltatói jogkör gyakorlójával!

Ők megbíztak Benned és megadták Neked a lehetőséget arra, hogy velük dolgozz, nekik is járhat annyi megbecsülés, hogy elmond ez a munka miért nem illik bele a terveidbe, mi nem tetszett benne. A kölcsönös és tényszerű visszajelzés rávilágíthat arra, hogy legközelebb hogyan kezeljétek a hasonló eseteket, akkor is, ha már más partnerrel dolgoztok majd együtt.
Magadnak is jót teszel, ha azt adod, amit Te is elvárnál másoktól. Emberileg is fontos és azért is, mert nincs az sehol sem kőbe vésve, hogy a jövőben valamikor nem futtok már össze sehol… akár például ugyanezen a munkahelyen, csak sokkal tapasztaltabban.

Mit válasszak, ha sajátos elképzeléseim vannak a felmondásról?

Felmondás közös megegyezéssel

Ezt a formát munkavállalóként is kezdeményezheted. Olyan esetekben érdemes választani, amikor a szabályoktól eltérő kondíciókat szeretnél elérni a felmondásod kapcsán. Pl. egyéni felmondási idő, speciális kilépő csomag stb. Ilyenkor érvényesül talán a leginkább a valamit valamiért elve. Érdemes alaposan felkészülni, jól körüljárni, hogy 1# mi lehet a számodra legrosszabb verzió, #2 mit szeretnél elérni és #3 mit tudsz adni érte cserébe.

Felmondás a munkavállaló részéről

Ha jogilag megfelelő módon megszerkesztett felmondásról van szó, akkor ez az a forma, ami a legkevésbé kikezdhető egy esetleges utólagos munkaügyi per során. Tiszta lap. Pontosan meghatározott felmondási idő, korrekt, időben történő közlés esetén a munkáltatónak nem lehet kifogásolnivalója. A munkaszerződés és esetleges egyéb belső szabály(zat)ok (pl. kollektív szerződés) alapján megvalósított felmondás is okozhat persze nehézségeket a munkáltatónak (pl. ha nehezen találja meg az utódodat), de semmi rendkívüli nem történt, csak a rendes üzleti kockázat egyik elemét kell kezelniük. Ez már az ő feladatuk.

Mit tehetek amikor már katasztrofális a helyzet?

Azonnali hatályú felmondás a munkavállaló részéről

Korábban ezt rendkívüli felmondásnak nevezte a munkajog.

Az azonnali hatályú felmondást indokolnod is kell.

Valami olyasmi van ilyenkor a háttérben, ami miatt önhibádon kívül, jogos érdekeid illetve azok megsértése miatt kell (ki)lépned. Tipikusan; ha például nem fizetik ki a munkaszerződés szerinti béredet vagy ha életveszélyes helyzetben kell dolgoznod, pedig ez nem a feladatköröd része, esetleg a munkáltató “olyan magatartást tanúsít, ami a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi”, például nem biztosít (védő)felszerelést ott, ahol kötelező lenne stb.

Felmondás a munkavállaló részéről határozott idejű munkaviszony esetén

Sokan azt gondolják, hogy a határozott idejű szerződés kevésbé előnyös, mint a határozatlan idejű. Nézőpont kérdése. Itt van például egy szempont:

A határozott idejű munkaszerződés felmondása mind munkáltatói, mind pedig munkavállalói részről sokkal bonyolultabb lehet, mint a határozatlan idejű szerződésé. Itt is kötelező az indoklás!

Indoklásul pedig csak olyasmi fogadható el, ami számodra a “munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi”, vagy a körülményeidre tekintettel a munkaviszony további fenntartása “aránytalan sérelemmel járna”.

Bármely formát is választod a kilépéshez; hasznos biztos forrásból előzetesen tájékozódni az aktuálisan érvényes jogi háttérről és a szervezet belső szabályozási rendszerének olyan elemeiről, amik érinthetik a felmondásodat (tanulmányi szerződés, kollektív szerződés, szervezeti működési szabályzat, bónusz feltételrendszer stb.).

És ha nem vagyok még biztos a dolgomban?

Vedd fel velem a kapcsolatot: 

  • ha látsz még olyan értékeket a munkakörülményeidben, amiktől nem szívesen búcsúznál el, de nem tudod, hogy hogyan tarthatnád meg őket
  • ha szeretnéd alaposan átgondolni a helyzetedet, és megbizonyosodni arról, hogy maradt-e a felmondáson kívüli más megoldási lehetőséged is
  • ha biztos vagy a felmondásban, de abban még nem, hogy mikor és hogyan történjen meg és szeretnél felkészülni rá
  • ha szeretnél bármelyik felmondási módról részletesebb információt kapni

Itt érsz el engem. 

FELMONDOK!

FELMONDOK!

Amikor ez először megfordul a fejedben, akkor lehet, hogy éppen “csak” összecsaptak a hullámok feletted… Vagy ellenkezőleg; egész nap csak a telefonodat nyomogatod a munkahelyeden, alig várod a kávészünetet, hogy valami történjen végre…

(Igen, mindkettőt megtapasztaltam már. 😀 Az utóbbi egy ideig buli volt, de aztán mégsem éreztem magam mázlistának. Hiányzott, hogy hasznosnak érezzem magam. Hogy letegyek valamit az asztalra. Hiányzott, hogy fejlődhessek.)

Igen, szóval ilyesmi előfordul. Sokkal többször csattanunk így fel, mint ahányszor valóban felmondunk, ugye? Ez nem is baj. Kiengeded a gőzt és ennyi.

Aztán amikor a gondolat rendszeressé válik, hovatovább állandósul, akkor már igazán komolyan érdemes elgondolkodni ezen, hiszen
NEM KELL OTT MARADNOD, AHOL NEM JÓ NEKED.

Tudom, ilyenkor szinte semmi sem fekete-fehér.

Ha például hozzáérsz egy forró tárgyhoz, akkor azonnal elrántod a kezed. Ha veszélyben vagy, mert mondjuk feléd hajítanak valamit, akkor elállsz a repülő tárgy útjából. Tiszta sor.

De ha két olyan helyzet közül kellene választanod, ahol mindkettőnek lehetne jó és rossz oldala is, akkor következik a “melyik ujjamba harapjak” illetve a “fáj-e már eléggé az, amiben vagyok” kérdése.

Hogyan tudhatod meg, hogy megérné-e váltani? Hogyan tudsz összehasonlítani egy múlt- és jelenbeli megtapasztalt helyzetet egy-egy lehetséges jövőbeli opcióval?

Az eszközök ehhez nálam vannak. Én HR szakértő tapasztalatommal és a coaching eszközeivel járulok hozzá a Te döntésed megalapozottságához, valamint ahhoz, hogy NE KELLJEN OTT MARADNOD, AHOL NEM JÓ NEKED. Ahhoz, hogy MEGTALÁLD A HELYED a munka világában.

Első lépésként nagyon fontos, hogy ne maradj benne ebben a szorongató, vagy egyenesen szorongó helyzetben. Kapaszkodj a tényekbe a rossz érzések helyett, tehát kezdj el tájékozódni! 

Itt például azokat a felmondási formákat találod, amik közül választhatnál, ha valóban fel szeretnél mondani a munkahelyeden.

Mi az a coaching? Kérdéseid vannak? Akkor ne felejtsd el átvenni a személyes ajándékodat

Itt érsz el engem. 

 

 

KARRIER, DE MOST ÖRÖMMEL

Azt mondják, hogy “befejezni egy könyvet olyan, mint kivinni egy gyereket az udvarra és lepuffantani”. Durva hasonlat, nem? :-/ De bizony sokszor találó.
Dolgozol valamin teljes erőbedobással. Végül megvalósul és… akkor ott van az üresség. Hajtottam, megcsináltam, lement és most VÉGE.
Nos hát az én munkámban is előfordulhat ilyen a vállalkozás kapcsán persze, DE amikor “KÓCSOLOK”, akkor a munkám eredménye éppenhogy valaminek a kezdete az Ügyfeleim számára. Így aztán nekem is az, hiszen hallok róluk később is. Alkalmam nyílik megismerni, hogy milyen változásokat élnek meg, amikor elindulnak az önmaguk számára kijelölt úton.
Micsoda felemelő érzés! 🙂
Már tudják, hogy mi miért történt!
Már értik, hogy hova vezették magukat és
hogy mivel akarnak foglalkozni,
miben élik meg önmagukat teljesen!! 🙂
Ne áltasd magad azzal, hogy mindig könnyebb is nekik, mint korábban volt! 😉
Van, hogy éppenséggel több munkát, több energiát igényel az új út, de ezt VÉGRE ÖRÖMMEL és ELÉGEDETTEN csinálják! Nnna… és hát ez óriási különbség! 🙂 😉

Csak komolyan(!)(?)(!?)

Van az életnek olyan része, amit nem túl hasznos játékként kezelni. De vajon ez a rész a meghatározó a mindennapjaidban, vagy nem? Mennyire hiszel benne, hogy ez mozgatja a világot, hogy csak ez a fajta felelősségtudat visz előrébb? Vagy mennyire érzed magad a rabjának, mert szíved szerint azért lazábban vennéd már…? (Esetleg figyelsz-e még arra, hogy miről szól ez az írás, vagy leragadtál ott, hogy “de” vel nem kezdünk mondatot,,, 🙂 De. Kezdhetünk egyébként. ;))

Szóval a számlákat be kell fizetni, a kutyát és gyereket (vagy fordítva 🙂 ) meg kell etetni, a feladatot el kell végezni. Igen. Ha nem tennéd, akkor kikapcsolnák a villanyt, éhezne a gyermeked/kutyád (jajj!), kirúgnának, vagy tönkremenne a céged. Egyik sem csábító eredmény és persze nem is agitállak arra, hogy ne is törődj ezekkel! Dehogy!!

Azért írom ezt a posztot, mert azt tapasztalom, hogy milyen sokszor nyomja el ez a rész a kreativitást, a derűt az emberekben. A választás örömét teszi szinte lehetetlenné.

Tudtad, hogy az agy elemző központja (analitikus – frontális agykéreg) és Heuréka pillanat központja (éleslátás – frontális temporális lebeny) váltókapcsolóként működnek?*

Amíg a tények elemzésével vagy elfoglalva, addig blokkolod az agyadnak azt a részét, ami a nem tudatos, de hipergyors következtetések kipattintásáért dolgozik Neked.*

Talán ismerős érzés; amikor feleletválasztós tesztet írsz, első ránézésre van egy tipped, hogy melyik a helyes válasz, de elkezdesz rajta gondolkodni, hogy inkább kilogikázd… Az első volt a Heuréka központ, de aztán leintette az elemző.

Persze. Hiszen a legjobb eredményt szeretnéd és nem akarsz csak úgy a megérzéseid alapján dönteni, mert ez így tudományos, így komoly és megalapozott. Ez a felelősségteljes hozzáállás. Ezzel nem viccelünk. Biztosan működik is, ha elég adatot megtanultál, de az élet nem csak adatok halmaza. (Nem csak BigData. 🙂 )

Nem beszélve arról, hogy manapság többségében olyan választási lehetőségek foglalkoztatnak, amik közül bármelyiket is választod, lesz benne valami hasznos. Így aztán megszülethetnek azok a listák, amik egy az egyben kimutatják, hogy mit kellene tenned, mégsem léped meg azt a végén.

Miért? Mert van valami, ami nem “úgy” tudományos, de
szintén hasznos, csak el kellene csípni, meg kellene látni, hogy miért is az.
Mit ad Neked, ha nem teszed meg azt, amit már kilogikáztál?

Segítek kideríteni. Csak hívj, a döntés a kezedben van. 🙂

Itt is elérsz engem.

(*forrás)