Félúton – életközépi válság

Mikor és milyen módszerekkel ellenőrizhető az, hogy jó irányba halad-e az életünk?

Honnan tudhatod, hogy szükséges-e némi változtatás, egy újabb “valami” (és mi?) az életed kiteljesedéséhez?

Nos, ez a “kiértékelési” időszak eljön önmagától. A természetes mivolta miatt én válság helyett dilemmának hívom.

Elbizanytalanodhatsz abban, hogy valóban azt a szakmát választottad-e, ami a legjobban illik hozzád. Sokat foglalkoztathat, hogy “mit tettél le eddig az asztalra”. Láthatod az idősebbeket magad körül… mondjuk ki: megöregedni. Aki 10 éve még vonzó kolléga(nő) volt, mostanra olyan sokat változott…
Elkerülhetetlen szembenézni a ténnyel, hogy ez (vagy valami ilyesmi) Veled is meg fog történni valamikor. De mikor?! Mennyi van még az életből egyáltalán? És a Jóisten szerelmére! Mihez kezdj vele???

Másnak is meg kell birkóznia ilyen gondolatokkal, ne félj!
A jó hír az, hogy ez normális része az életnek.
Csodás felismerések születhetnek a múltra és a jelenre, sőt a tervezett jövőre vonatkozóan is!

Talán kiderül, hogy minden úgy van jól, ahogyan van. Talán rájössz, hogy mit csinálnál másképpen. De hogyan lehet eljutni a felismerésekig?

Én segítek, hogy megtaláld a MegoldásOKat!
Itt érsz el engem.

Pályakezdő vagyok

Üdv a munka világában – most már élesben! 🙂
Talán nem olyan szívderítő és muszájból indulsz el, de az is lehet, hogy tele vagy várakozással.
Pályakezdőktől mindig hallom, hogy a cégek máris tapasztalatot várnak el tőlük. Sokak célja emiatt már a suli ideje alatt az, hogy gyakornokként dolgozhassanak. Legalább a zsebpénz is megvan és a saját bőrükön tapasztalhatják meg, hogy dolgozni általában nem egy ördöngősség. Hogy úgy mondjam nem éppen agysebészet…
Persze ettől még nem éri meg félvállról venni és sokat dob a dolgon, ha van érzéked hozzá, ha szereted is azt, amit csinálsz!
No de nem mindenki dolgozik a suli befejezése előtt. Még ha meg is teszi, talán nem érez rá rögtön arra, hogy merre induljon tovább. Nem lesz mindenkiből egyik pillanatról a másikra világhírű startupper sem.
Neked mi a tapasztalatod az álláskereséssel kapcsolatban? Hogyan fogadnak a munkáltatók? Miről beszélgetnél szívesen? Mi segítene abban, hogy jól érezd magad?

Én segítek, hogy megtaláld a MegoldásOKat!
Itt érsz el engem. 

Elvesztettem az állásomat

Igen, tudom milyen… Átéltem már én is.

Számos olyan oldalt találsz (videókat is), amik tippeket és tanácsokat adnak ahhoz, hogy hogyan keress új munkát. Azt is előveszik persze, hogy értékeld az eddigi munkatapasztalatodat, írd össze részletesen, hogy mivel foglalkoztál eddig.
Alkoss célt, tervezz és indulj el szépen! Ez mind rendben is van.
Ha elfogadod a játékszabályokat, talán még pénzvisszafizetési garanciát is vállalnak.

Viszont mi van akkor, ha sokként ért a munkahely elvesztése és MÉG nem sikerült lezárnod magadban?

Mitől nyered vissza a tartásod és az önbizalmad, ha nehéz egyedül higgadtan értékelni azt, ami történt?

Mit teszel, ha nem akarsz már szerepet játszani a munkáltatók előtt és tízezreket fizetni azért, hogy megtanuld hogyan NE légy önmagad?

Merre indulsz, ha éppenséggel fogalmad sincs róla, hogy ugyanazt az életet szeretnéd-e élni, mint amit ezelőtt?

Én segítek, hogy megtaláld a MegoldásOKat!
Itt érsz el engem. 

Önmagammal – egyetértésben

“Annyit tudok rágódni dolgokon! Komolyan. Az, hogy az ismerőseim mondják, az csak egy dolog, de már nekem is feltűnik. Ha kicsit bátrabb lennék… Ha összeszedném magam, akkor….”

Kérlek fejezd be Te, a saját szavaiddal ezt a kis monológot, írd le mindazt, ami csak eszedbe jut és küldd el nekem!

Én segítek, hogy megtaláld a MegoldásOKat!
Itt érsz el engem.

A karrierem és a családom

Nagyszerűen be tudod osztani az idődet? Jut mindenkinek elég belőled, beleértve Önmagadat is? Megtaláltad már az egyensúlyt a munkahelyi és a családi életed között? A családi szerepeid és a munkádban betöltött funkcióid jól szétválaszthatóak? Meg tudod adni és meg is kapod mindazt amire szükséged van ezek megéléséhez, harmóniájához?

Ha még nem, akkor én segítek, hogy megtaláld a MegoldásOKat!
Itt érsz el engem.

Fától az erdőt…

Van úgy, hogy a megoldás ott van a szemünk előtt, de nem látjuk. Mintha vakfoltba kerülne. A sok-sok lehetőség közül már azt sem tudjuk, hogy mit válassszunk. Annyira meg akarjuk találni a legjobbat, olyan alaposak vagyunk, hogy elveszünk a részletekben.

Ilyenkor néha másra bízzuk magunkat, pedig a MegoldásOK bennünk vannak.

Én segítek, hogy megtaláld a MegoldásOKat!
Itt érsz el engem.

Felmondjak vagy ne?

“Megint dolgozni kell menni, de nem akarok! Csak a jófej kollégák miatt vagyok még itt. Meg hát a pénz… Mondjuk, ha X.Y. kicsit emberségesebb lenne, több lenne a lehetőség… Á, akkor sem lenne jobb! Nem is tudom, hogy nekem való-e egyáltalán ez a munka… De hová mehetnék?! Élni csak kell valamiből, nem?! Na ugye! A gyomorgörcs, fejfájás, lehangoltság, idegesség stb. meg majd elmúlik, beveszek rá valamit. Más is kibírja. Nem én vagyok az első. Végül is ez csak egy munka…”

Egy újabb hétfő.
Felmondjak vagy ne?
Minden szempontból rossz a helyzet? Meddig éri meg kitartani? Hogyan idézhetem elő én a pozitív változást – akár a jelenlegi munkahelyemen is?
Itt most nem egy 10 pontos “mialapjándöntsdelhogyfelmondjevagysem” cikk következik. Ilyesmire ne számíts tőlem kérlek!
Ha össze kellene dobnod egy ilyen listát, akkor biztosan egyedül is meg tudnád tenni. Minden eset személyre szabott. A variációk tárháza végtelen.
Általában nem az a kulcs, hogy egy ilyen lista elkészüljön, hanem az, ami nem kerül fel a listára. Amire még nem gondoltál. Ami ott van Benned, de vakfoltba került valamiért.

Én segítek, hogy megtaláld a MegoldásOKat!
Itt érsz el engem.